A bíboros úgy fogalmazott: "az emberiséget mostanában a félelem, a kiúttalanság jellemzi, és ebben a zavarosnak látszó helyzetben kell meglátni és megmutatni a fényt". A legnagyobb világosság pedig a feltámadás fénye.

Hozzátette: nem véletlen, hogy a húsvét előesti szertartáson gyertyát gyújtanak az újonnan megszentelt tűzről, azt énekelve, hogy "Krisztus világossága". A gyertya fizikai fénye a jelképe annak, amit Krisztus jelent a keresztény ember számára. Ahogy a fizikai fényben láthatóvá válnak a tárgyak, úgy Krisztus fényében "az egész világot, a történelmet, a sorsunkat is jobban tudjuk értelmezni".

Erre van nagy szükség ma, amikor az embereken úrrá lett az az érzés, hogy sodródunk valahová, hogy egyik alternatíva sem vonzó, megnyugtató, és bármerre nézünk, veszélyek fenyegetnek. Ebben a helyzetben nagyon fontos, hogy "magasabb fényt is kapjunk", és "nagyobb összefüggéseket lássunk", mert akkor kiderül, hogy "van tovább", hogy van értelme a nehéznek látszó helyzeteknek is.

Erdő Péter arról is beszélt: a mennyország képét Jézus úgy írja le, mint a mennyei Jeruzsálem vagy mint egy nagy lakoma, egy asztaltársaság, vagyis mint "közösségi boldogság". Ezért "nekünk már itt, a földön is ezzel a szemmel kell nézni a többi embert"
- fogalmazott, megjegyezve, ezért is "olyan fájdalmas, amikor azt látjuk, hogy a gyűlölködésnek akár a közbeszédben is olyan mély nyoma van, és annyira meg tudja rontani a légkört".

A bíboros azt is mondta: a hívő ember az emberi élet határát nem a földi halálban látja, számára Jézus Krisztus föltámadása újjáértelmezi az egyén életét és az emberiség, a társadalom életét is. Éppen ezért mindaz a szörnyűség, ami a földi történelemben megtörténik - mert megtörténik, és megtörtént, mióta világ a világ - nem lehet az utolsó szó, hanem van tovább. Van isteni igazságszolgáltatás, és van örök célja és örök hivatása az embernek.

Ha ezt szem előtt tartva próbálunk élni, akkor "türelmesebbek vagyunk egymás iránt, akkor nem akarjuk görcsösen ebben a földi életben minden lehetőségünket kimeríteni, akár mások kárára is, hanem inkább abban gondolkozunk, hogy mindannyian, lehetőleg együtt jussunk el egy harmóniára és egy olyan békességes állapotra, ami már az örök boldogság előíze"
- fogalmazott.

Hozzátette: ez persze a történelemben csak "kovászként működik" és lassan hat, sokszor pedig, mikor már azt hittük, hogy széles körben magukévá tettek valami ehhez hasonló gondolatot az emberek, országok, éppen akkor "fordulnak ki magukból, akkor látszik meg, hogy mélyen mégiscsak dolgozik a gonoszság misztériuma is".

Erdő Péter rámutatott: a feltámadás után Jézus elküldte a tanítványait, hogy menjenek el az egész világra, tanítsanak minden népet megtartani azt, amit ő parancsolt nekünk.

Figyelnünk kell Jézus tanítására, ami a szeretet és az öröm tanítása, és "bízni kell abban, hogy itt van velünk", mert a "feltámadás után ő nem ment el végleg", itt maradt a Szentlélek formájában, a szentségekben, a saját igéjében, a közösségben, amely a tanítványaiból gyűlt össze. Jézus "jelenléte, segítsége kíséri a történelmet, vegyük észre és kérjük a segítségét, és akkor az emberi viszonyok is derűsebbek, békésebbek lesznek" - tanácsolta Erdő Péter.